Hírek : Ismét a Kőbánya ellen játszottunk |
Ismét a Kőbánya ellen játszottunk
Immáron harmadik alkalommal játszottunk a Kőbánya harmadik csapata ellen. Sajnos mint szinte mindig, most is akadtak hiányzók...
Tisztelt Olvasóink!
Drága Kézilabda-rajongók!
Próbáljátok meg kitalálni, hogy mi történhetett: a játékvezető váratlanul 3-szor a sípjába fújt. A játékosok még tébláboltak egy kicsit, majd rájöttek hogy… De mire? És öröm volt-é, vagy bánat? (az edző és a nézők sem nagyon tudták kideríteni, pár pillanatig, miféle helyzet állt is elő?). A táblán épp ekkor ez volt olvasható: 17-16! De jó volt ez nekünk? Minden esetre a játékosok magatartásából egy tapasztalt CIA-pszichiátor sem tudott volna következtetetni valamire, vagy pl. semmire! De ne fussunk előre, mint mi olykor a meccs során, és ne is hiába! Hiszen sorjában jönnek az események, amit már oly nagyon vártatok!
Esemény Nr.1: mérkőzés elektronikus úton kihirdetvén, játékosok gyülekeznek!
Esemény Nr.2.:átöltözés után sport-szerű tevékenységre készülnek azonos színű (nap-narancs-sárga) mezbe öltözött Démonok, azaz MI!? Esemény Nr.3: bemelegítés, de milyen? Hát lagymatag! Valahogy hiányzik a hangulat, valahogy nem fokozódik eléggé a pulzus, nem üvegesedik a szem, nem türemlik fel a győzni akarás! Hogy senkiben nem buzogna a szándék? Tán igen, de akkor rejtett patakként. Oly annyira, hogy ő sem észleli tán!? Megpróbáltam a nézők zavart érzéseit beleszőni elbeszélésembe, és ahogy visszaolvasom a leírtakat, lám jobban sikerült ez, mint a derengő valóság!
Ellenben egyet bizton elárulhatok: 2008 február 16-a volt és a mérkőzést 14.30-ra jelentették a Törökbálinti TC és a Kőbányai SC női csapatai között. A hely színe az ÁMK-csarnok neo-bunkó épülete Csepelen. A játékvezetők – mint oly ritkán – apa és fia, a méltán legendás Ihász-játékvezető-család második és harmadik generációja: István és Bálint (a fiú). És ő azon ritka meccsek egyikeként vonul be Törökbálint Sportenciklopédiájának lapjaira, amikor mi elégedettebbek lehettünk az Urakkal, mint az ellenfél. Talán ők voltak az a hajszál…
No, de kik futottak ki a pályára kezdőileg? A kapuban Fellegvári Anett, balszél Kiss Timi, bal lövő Buzás Viki, beállós Nagy Ági, irányító Vadász Timi, jobbátlövő Papp Orsi és jobbszél Szászi Timi(!). (Összesen 9 db hölgy neve került – csupán – TTC színeiben a jegyzőkönyvbe! Negatív rekord? Aligha… És meddig?)
Okok: B.Kata feje duplájára dagadt fogműtétje után, H.Erát fontos elfoglaltsága messze Pesttől szólította, K.Niki munkaügyben maradt távol.
Azért ne próbáljuk elhallgatni, hogy mégis jól kezdődtek a dolgok: Vikink 2x is átlövésből eredményes. Majd gólocskájukra ismét Ő válaszol! De kapunk egyet szélről és egyet átlövésből, máris 3-3. A változatlanság kedvéért Viki betörésből, majd Vadász T szintén abból begyötri, így megint kettővel megyünk. Azért ők is lőnek – holott Anett ziccereket fog - valamit, amire a válaszunk azonban… felemás: kimarad egy hetes, de aztán T és Viki zörgetnek ismét hálót, előnyünk 3 gólnyi (7-4). Valahogy továbbra sem buzog fel a szokásos hangulat, csendben védekezünk, óvatosan lökdösődünk, és gyakran agyondobjuk az ártatlanul ácsorgó szerény méretű kőbányai kapust. Persze ők is betalálnak olykor-olykor, amire Kiss Timi lerohanásból válaszol, de elöl elpackázzuk kétszer is ők meg nem viccelnek és máris egy egységnyire olvadt előnyünk! Orsi lejön, Vera megy a helyére, a szintén levonulni szándékozó T-nek még maradnia kell egy pirinyót! De a végére csak összejön egy huszáros hajrá: Viki-Orsi-Viki átlövés-sorozat és a táblán az áll, hogy: 11-7 ide és ez egyben a félidő eredménye is. János is elég lagymatag, fogjuk a kölcsönhatásra. A félidei taktikai megbeszélés sem ér fel egy napóleoni haditervvel. Trénerünk arra kér, hogy ne találjuk már el a kapuban ama nőcit, indítsunk, meg ilyenek…
A folytatás első találatát mi kapjuk, de odaát Orsi cselezi be magát így továbbra is marad négy közte. Viszont sorozatban kétszer eredményesek és mi nem találjuk a masszív, testes védőfalukon a réseket. Átlövéseink nem ülnek, a betörést meg nem akarják engedni, szélről kiszorulva sem sikeredik! Végre azonban heteshez jutunk, ami – sajna - ismét kimarad! Ennyire biztos nem jó a kapusuk! Ők ezen felbuzdulva (és hogy megmutassák) egy büntetőből gólt érnek el és máris csupán egy nyamvadttal vezetünk (12-11). Orsi visszamegy, Vera kerül jobbszélre Szászi Timi helyett. Most némi feltámadás észlelhető: Vera szélről a hosszúba bombáz és T is betalál ember mellett. Közben Ági helyett Marcsi lesz a beállós. Most egy adok-kapok széria jön: Verát kiállítják 2 percre, mire ők betörésből, nálunk Viki emberhátrányban átlövésből (hű de jól jött) eredményes, alacsony irányítójuk földről egy – sajna – meseszép egyenes fölsőst lő, Tüskés Marcsi csap le egy kipattanóra és fordul be véle, ezzel még mindig három a javunkra, azaz 16-13. Találatuk után mi kihagyjuk, de az ellentámadásuk során labdát szerezünk és Kiss Timi végigszáguldva a pályán az ellenféltől szorongatva bombáz a kapuba. Azért jó, hogy eddig tartottuk a tripla előnyt, mert most rövidzárlat a folytatás: indításból és szélről találnak be, már csak 17-16 a javunkra! Támadásunk során mindenképpen gólt kell lőnünk! De a játékvezetők nem engedik!!! Hanem – mindenki meglepetésére, de a legjobbkor – lefújják a meccset. Kicsit zavarodottan nézünk egymásra: nocsak, megint nyertünk!? Sportszerű kézfogások jönnek, 3xBálint, de az eufória elmarad. János azon melegében ott a padnál értékel: „Úgy játszottatok, mintha mindenki másnapos lett volna”. De többen azt állították, hogy nem és nem! Akkor meg…? Mi a tanulság?
Íme: Ho Si Minh Apó (han karakterekkel 胡志明, jelentése: „a felvilágosult”), a vietnámi őserdő-kézilabda megalapítója, az első tiszteletbeli Vietkong-játékvezető mondta még a hatvanas években (ez most nem han karakterekkel) „Inkább nyerjünk rossz játékkal, egyel, mint jó játékkal kikapjunk egy csomóval”. Bölcs, mi? Nem hiába verték meg az amerikaiakat, ugye? (bár nem kézilabdában). Szóval ne értékeljük túl és le az eredményt, hanem inkább edzünk még lelkesebben, mert a következő meccsen a másik csoport első helyezettje ellen mérkőzünk. Viszont Viki, Orsi valamint Era nem lesznek vélünk. Így szükség volt/van/és lesz az önmagunkba vetett hitre, a mindig jelen lévő reményre és a kézilabda feltétlen szeretetére. Ámen.
És - testvéreim az Úrban - jöjjön most a góllövők sora: Buzás Viki 8, Vadász Timi 3, Kiss Timi és Papp Orsi 2, Sulai Vera és Tüskés Marcsi 1-1.
És mint mindig:
Hajrá TTC Női Kézi Csapata,
azaz: Hajrá MI.
|