Tisztelt Olvasóink!

Drága Kézilabda-rajongók!

A Duna SK meccsről szóló – ezt megelőző – beszámolóban megemlítődött, hogy edzőnk a Honvéd csarnok-beli mérkőzésünk alkalmával váratlanul, tehát bejelentés nélkül, azaz meglepetés-szerűen, vagyis kém-jelleggel megfigyelte két soron következő ellenfelünket: a XVI.ker-t és a BRSE-t. Az egyikükről lesújtó véleménnyel volt, a másik nevében pedig római számok vannak! János akkor azt mondta, hogy a római-számos csapatban van számos (nem római!) fiatal, képzett játékos. Azt is mondta, hogy nekünk nem ellenük kell nyernünk, meg azt is, hogy nem tudjuk őket lerohanni, és hogy tök laza edzések lesznek a héten: semmi szökdelés, vagy hasonló erőmutatványok (így is volt, ki érti ezt?). Egyikünk meg azt mondta, hogy azé meg kéne őket verni! A többiek meg ráhümmögtek! Hát ettől akár össze is zavarodhat az ember! Tán még egy edző is! (Egy/két játékvezető meg pláne, de róluk lesz még szólva!). Ilyen előzmények után 2007.11.18-án kora délután elhajtottunk az Éles-sarok közeli Szent László Gimnáziumhoz. A mérkőzés 15 órára volt kiírva, mi 14-körül gyülekeztünk. Öltöző még nem volt, a teremben gyermek floorball torna zajlott, elég össze-vissza volt minden. Csak a szurkolóink dobfelszerelése sorakozott katonás rendben a tambúrmajor közelében. No meg a videó-kamera várt lábastúl bevetésre. Szerető közönségünk alaposan felkészült, mi pediglen bebandukoltunk egy kiürült öltözőbe. Kettő db. meghűlt játékosunk is szipákolt: Orsi és V.Timi, ami nem jött jókor egy rohangálós ellenféllel szemben! János taktikai értekezletén ott folytatta, ahol korábban abba hagyta: az ellenfél ügyes, képzett bla-bla. Az elején ne indítsunk, tán nyitottat védekezünk, majd még kukkol. A bemelegítéskor látható volt, hogy jó felépítésű ifjú hajadonok alkotják az ottani mezőnyjátékosok zömét, a kapuban egy magas, tapasztalt amazon leledzett. (Hölgyről lévén szó nem szívesen írom le, hogy 1957 március 16-án született, mert még valaki kiszámolja, hogy több mint 30 éve múlt húsz!) Edző bácsijuk – közelebb a hatvanhoz, mint a negyvenhez - sem most jöhetett a kézis oviból. Hogy ettől ne zavarodjon össze az ember… Ráadásul Jánost valahonnan ismerhették a játékvezetők (pedig fiatalnak látszanak!) mert a meccs előtt a kezdőkör környékén jópofiznak hármasban. Az meg pláne nem szerencsés, hogy a bírók UPC-s egyen-felsőben vannak, ugyanis minél képzettebbek az urak, annál nehezebben kezelhetők… No, majd meglátjuk.

És most jöjjön a kezdő csapatunk: a kapuban Fellegvári Anett, balszél Kiss Timi, bal lövő Buzás Viki, beállós Nagy Ági, irányító Vadász Timi, jobbátlövő Papp Orsi és jobbszél Horváth Era. Védekezésben mégis kilépő hatos fallal kezdünk, hátha nem verik be messziről. És lőn: az első percekben jól védekezünk, de nem olyan jól támadunk, és az ellenfél általában passzív-gyanús helyzetben leledzik. Ebből származott első góljuk is(!). Támadásuknál felemelték a bírók a kezüket, az edzőjük bekiabált, hogy lőni kell, a balátlövőjük meg 9-ről fölugorva beverte a hosszú fölsőbe. Ez a 3. percben történt, az ellentámadásunk során Ági beállósban csodás labdát kap, befordul és értékesíti. Ezt követően az ő beállósuk gyötri a kapunkba a labdát. Nálunk ismét klasszis bejátszás, Ági beforog, lerántják, hetes! Viki, ahogy szokta: befekszik és egyenes alsó. 2-2. Kivédekezzük, és ismét Ági lő gólt a hatosról (szebbnél szebb bejátszások eredményes befejezéssel!), ezzel 3-2-re vezetünk. Szurkoló táborunk tombol, veri a dobokat és nagyon videózik, rajtuk aztán nem múlik… De most összekapják magukat ellenfélék, sorozatban három gólt lőnek; bal- és jobbátlövőből, valamint szélről és máris 5-3 oda. János hangosan figyelmeztet: „vigyázzatok, a jobb lövőjük mindig eltol a bal kezével. Nehogy megsérüljetek!”. A játékvezetőknek nem nagyon tetszik a dolog, érzékeny fajta, az egyszer biztos! Orsi cselből elmegy kifelé és értékesíti a ziccert, de már nagyon kivan, cserét kérne hamarosan (még egy kicsit azért marad). Vadász Timi is egyre jobban liheg, rá is ráférne a pihenés, de még bírni kell egy pirinyót. Szerencsére az ellenfél időt kér, így mi is tudunk szusszanni (köszi égiek). Ismét átlövés gólt kapunk, amire Viki ugyanúgy válaszol és a 12. percben 6-5 oda. A bal lövőjük ügyesen leforog, és nem hibáz ziccerben. Mi hetest kapunk, amit Viki megint belő. Közben Orsi lejön, Kata megy be jobb lövőbe, T-nek még mindig bírnia kellene egy kicsit. Viszont egymás után két indítás gólt kapunk eladott-ellőtt labdából (sajnos a kapusuk is jól véd) és már 9-6-ra mennek. János időt kér, fújtatunk egyet, túl sok taktikai variációnk nem marad, a kevés ziccert be kőne verni, átlövésből tán inkább lefelé… Lám, a szünet használt: Kiss Timi lő szép gólt, majd Viki bombázza be a visszahúzott felsőbe és feljövünk 9-8-ra. Vadász Timi cserét kér (jó sokáig húzta), Kata lesz a ballövő, Viki irányító, Orsi visszamegy jobb lövőbe és Vera lesz a jobbszélső. A keveredés nem nagyon használ, edzőnket sárga lappal figyelmeztetik, pedig csupán ismét jogos önvédelemre int bennünket. Innentől végképp nem nekünk fújnak a kanárik! Az ellenfél pedig nyomul keményen. Kapunk három gólt egymás után és a végén még egy hetes is kimarad. A félidőt 12-8-ra nyerik. János a szünetben megpróbál hitet önteni belénk, de a fiatal, képzett lövő-soruk ellen nem nagyon van fegyverünk. Átlövéshez alig jutunk, betörés nix, indítani nem tudunk, szélről jól zárja a szöget a kapusuk… A védekezésünkben lehet minden reményünk.

A 2. félidő szörnyen kezdődik: 4-0 oda, aztán kihagyunk még egy hetest és először a hatodik percben zörgeti meg Viki a XVI.ker hálóját, így 16-9! És nem ide! Kiss Timi helyett Szászi Timi megy be balszélre, Marcsit és Nikit is elküldi János melegíteni. Védekezésben is fáradunk, kapunk két hetest és mindkettő gól. Ezekre Szászi szép lövéssel válaszol balszélről, de megint két kapott találat, amire csak Vadász Timi hetesével tudunk válaszolni. Viki is lejön, a térdét fájlalja: „a talaj túl kemény és a térdvédője túl puha”. Azért csak visszatér még?! Ági helyett Marcsi áll be és Niki cserél Anettel a kapuban. Úgy tűnik, hiába minden: a 20. percben már 23-11-re vezetnek. De ekkor feltámadunk, Marcsi forog be beállósból, megszerzett labdákból Kata lő be – egészpályás labdavezetés után - két ziccert és Vadász T is becikázik, és máris „csak” 23-15. Még kapunk egyet mezőnyből, viszont egy hetest Anett kiszuggerál, és az utolsó történés Vadász Timi hetes-gólja. A vége 24-16. Két szimmetrikus félidő, János szerint inkább a 4 volna reális, a másik négyet a játékvezetők tették hozzá! A XVI.ker most ennyivel jobb volt, majd tavasszal nálunk megmutatjuk! Ennyiben maradunk. Jánost az iskola előtt a járdán - szakadó esőben – még beteríti egy busz! A lehetséges vereséggel számolt, ez viszont igazi hidegzuhany! De fel a fejjel, különben a következőt sem veszed észre! Ez most egy példabeszéd volt, vagy csak csattanó az iromány végére döntse el a Kedves Olvasó MAGA!

És utolsó előtti sorban, ABC-sorrendben a góllövők: Buzás Viki 5, Vadász Timi 3, Bolla Kata és Nagy Ági 2-2, Kiss Timi, Papp Orsi, Tüskés Marcsi és Szászi Timi 1-1.

Aztán ahogy mindig:

Hajrá TTC Női Kézi Csapata,

azaz: Hajrá MI.