Drága Kézilabda-rajongók!

A 3. fordulóban, idegenben elért győzelmünket értékelő írásomban ama kérdést feszegettem, hogy: „Hát mégis nőnek fák az égig?” A 4. fordulóban aztán volt egy kis fafarigcsálás, mivel otthon kikaptunk az Index II-től (Jöhet a jogos kérdés: kidőltünk ettől, vagy sem-e?) És hogyan tovább? Sikerült-é feldolgozni hét közben azt a fránya vereséget, a kutya fáját?! Lehet tán, hogy nem cédrusok ezek a törökbálinti növények, hanem pálmák, amik köztudottan teher alatt nőnek? Erre a kérdésre fogtok néhány sorral alább választ kapni. Bizony! Én is nagyon kíváncsi vagyok, bár már tudom a frankót!

Meg különben is, Székely Éva (úszó-legenda) könyvének a címe: Sírni csak a győztesnek szabad. Vajon volt-e sírás vasárnap, és ha nem, akkor miért?!

Szóval ismét idegenbeli mérkőzés 2007.10.14-én 11.45 perces kezdéssel a bajnoki tabellát vezető FSZSE ellen és otthonában, a Siketek sportcsarnokban. Ha én olvasó lennék, akkor cidriztem volna egy kicsit a lányok helyében. De én az író vagyok, így én egyenesen rettegtem!

Szóval hűvös, késő őszi idő, komor környezet, kopogó parketta, halovány remények. A mérkőzés előtti megbeszélésen edzőnk a védekezés fontosságát említette, valamint bevallotta azt, amit eddig is sejtettünk: fogalma sincs az ellenfélről! Azonban mivel ez eddig is mindig így volt, eme tény nem billentett ki bennünket lelki egyensúlyunkból. Mi ennek ellenére eltökélten készülődtünk a nem tudtuk mire. A folyosón kezdtük a melegítést, mert bent a kopogóson még folyt egy mérkőzés. Előttünk a XVII. ker. Lakóhely SE női csapata mérkőzött. Itt játszott korábban több csapattársunk is, így volt némi összeölelkezés, amikor befejeződött az a találkozó (valamint örömmel állapítottuk meg, hogy szeretett Megyeri Krisztánk sokat fogyott! Csak így tovább Kriszta!).

A bemelegítés szokott módon zajlott, közben edzőnk az ellenfelet kukkolta, információkat gyűjtendő. Kezdés előtt még gyors taktikai tanácskozás, kezdőcsapat hirdetés aztán belecsaptunk a lecsóba!

Kik vállalták, hogy a nulladik perctől bemerészkednek az oroszlán barlangjába? Jöjjön hát a kezdőcsapat, az edzőnk által oly gyakran hangoztatott elv alapján: győztes csapaton ne változtass! Valamint: a vesztes csapaton se változtass! Merthogy ugyanazok kezdtek, akik kezdeni szoktak! Így persze könnyű edzősködni! (vagy?)

Tehát: a kapuban Fellegvári Anett, balszél Kiss Timi, bal lövő Buzás Viki, beállós Nagy Ági, irányító Vadász „T” Timi, jobbátlövő Sulai Vera és jobbszél Horváth Era.

Eddig mindig az ellenfél lőtte az első gólt és mi vagy nyertünk, vagy vesztettünk (de csak egyszer). Most máshogy történt és ez előre vetítette az árnyékát! De merre? És hogy máshogy?

Hát úgy, hogy az első gólt a mi Veránk érte el. Ez meg is zavart bennünket, mert kettőt lőtt zsinórban az FSZSE nehézbombázója Mihalovics kisasszony. 2-1 oda! A hatos-falas védekezésünkön azonnal változtattunk és előbbre nyomultunk: „T” középen zavarót védekezett, súlypont a „Mihalovics-projekt”, a többiek is 7-8 méteren, sok oldalazás, inkább a beállós lőjön, már ha tud!

Most megkérdezném szakértő olvasóinkat: lehet-e eredménye egy ilyen hebehurgya „megnyitom a védőfalat” akciónak? A teoretikus kérdésre számszakilag tudok válaszolni: IGEN! Mivel zsinórban lőttünk 5 gólt (azaz egyet sem kaptunk)! És íme a sikeres roham gólvágói: „T”, Viki, Ági és ismét „T”. Úgy tűnt, hogy „T” különösen elemében van (Duracellll, vagy mi?), földről félmagas bomba, betörés (amit a tettes szívesen vállal), meg még kulcsszerep a védekezésben!

De különben is: nem hiába emelte ki meccs előtt edzőnk a védekezés fontosságát, mi mint a beton, vagy ilyenek (persze az ellenfél sem ment egy kis keménységért a szomszédba). Közben ők is ébredeznek a sokk-ból (inkább sokból, de ez legyen az ő bajuk), azaz begyötörtek egyet, amire a mi Vikink válaszolt, majd hetest kaptak, amit szintén a mi Anettünk kivédett!!(persze ha nem tette volna, akkor is vállalnánk Őt, de azért így csak szívesebben!).

Támadásban jobbszélre keveredett a labda, Era felugorva szeretett volna lőni, de a levegőben meglökték és olyan rosszul érkezett a talajra, hogy ölben kellett lehozni: térdsérülés! Még csak ez hiányzott! A játékvezető csak sárga lapot adott az elkövetőnek, mondván: „a mérkőzés SZINVONALA nem indokolja a 2 percet” (a játékvezetésé annál inkább, sajnos). Bolla Kata került jobbátlövőbe, Vera kiment a jobbszélre. Era tök sápadtan hevert a cserepad mögött, enyhe dudorral a térde alatt. Edzőnk jeget hozatna a büféből, kapus Nikink önként elvágtat érte (köszi, utólag is), közben persze a meccs megy tovább. Ilyenkor az ember jogosan sajnálja a cserejátékost (Katát) aki bemelegítés és ráhangolódás nélkül egyszer csak a pályán találja magát! Mit lehet ilyenkor tenni? Hát persze, hogy gólt lőni!!! És ezzel a góllal már 7-3-ra vezetünk. Már annyi érdekes dolog történt velünk az utóbbi időben, na de ilyesmit! Fontos, hogy ne töprengjünk ezen, csak űzzük-hajtsuk az ellent! Aztán a beállósukról kapunk egy 7-méterest, amit a fentebb már említett M. értékesít. Most jön egy kis adok-kapok: Viki bombádzik a hálóba, majd ők, ezután a jobbszélen nagyon okosan / taktikusan  játszó Vera talál be, Viki hetesből átmozgatja a kapust és lő az egyenesbe: és 10-5-re vezetünk! Majd egy kis megtorpanás, kapunk kettőt, de semmi tragédia: 10-7 a félidő és az ellenfélben nem látszik igazán a tűz, a hit, amivel fordítani tudnának. De a látszat gyakran csal! Most vajon a gyakran lesz? Ugye nem, Kedves Olvasók!

A szünetben Lakatos Gabi és Niki szorgalmasan védték a cserék bombáit, hátha a kiváló formában leledző Anettünk nem bírja végig idegekkel a kapuban ezt a kézi-krimit. Sérült Veránk már (szó szerint) lábadozott, a könyörtelen és folyamatos jegelés megtette hatását! Egy ilyen csatában még a fél-élőkre is szükség lehet!

A 2. játékrészre edzőnk friss erőket is pályára vezényelt: Kiss Timi helyett Szászi Timi megy balszélre, Ági helyett a szombati külön edzések okán gyorsan fejlődő Tüskés Marcsi áll be. De „T”, aki az első félidőben szétfutotta az agyát, nem kap pihenőt! Vajon megbosszulja ez magát? Igen! De nem EZ, hanem Ő! És nem az edzőn, hanem az ellenfélen. És hogy? Nagyon! A kezdő-sípszót követő első 3 gólt Ő lövi! Őrület: 13-7-re vezetünk! Az FSZSE pályán! Megroggyant az ellen? Egy frászt! Ugyanis most ők találnak be zsinórban háromszor (kérnénk mégiscsak a szívgyógyszereket kézbe venni). Erre Viki válaszol betörésből (levegő kifúj!): 14-10.

Most azt kérném a labilis idegzetű érdeklődőktől, hogy takarják el tekintetüket, és úgy olvassák a következő pár sort. Merthogy ismét a vendéglátók lendültek bele: és ismét hármat vágtak! Félve írom ide az eredményt: már csak 14-13, de még ide! Ilyenkor mit kérhet egy edző? Hát persze, hogy időt! (Így szurkolóink kimehetnek vízért a fent említett nyugtatókhoz). A 13.(!) percben tehát egy kis fújtatás, taktikai utasítások, és még egy csoda is történik: fél-élő/holt Eránk játékra jelentkezik! (Lehet, hogy egyszer zarándokhely lesz a Siketek-csarnok?). A pirinyót pihenő „T” is visszatér, halk imát rebegünk, majd vad ”Bálint” csatakiáltással tódulunk be a pályára. Sok sebből vérzünk, de az ellenfél is elgyötört! Fel tudunk-e támadni, vagy ők kerekednek felül? Nehogy ismét egy hármas sorozat jöjjön! Emberfogásra váltunk, „T” fogja „M”-et. Node, halló, mi történik? Labdát szerzünk, „T” indításból beveri, a következő támadásukat is kivédekezzük, „T” átlövésből eredményes, mellé lőnek és Era szélről bizonyítja, hogy van feltámadás: a szokásos elhajlásosa süvít a kapuba! Ilyen (hármas!) sorozatot persze felettébb szeretünk. Egyenesen imádjuk! A táblán ez áll: 17-13 (ide!). Még maradnak azért izgalmak, 5 perc van hátra, még mindig nem lehet hátra dőlni (mert akkor többek között leesel a padról).

De mint az okos vívó: vezetésünk birtokában „kettős találatokkal” haladunk kifelé a meccsből: tőlük „M” lő egyet, amire „ügyeletesünk” „T” válaszol, ismét ők és Kata átlövés gólja az utolsó esemény a mérkőzésen! VÉGE! 19-15-re nyertünk a listavezető otthonában! Összekapaszkodva őrült körtáncot járunk, majd jön a háromszoros „Bálint-Bálint-Bálint” toppantós kísérettel és végül megköszönjük lelkes szurkolóinknak, hogy végig töretlen hittel, hangosan buzdítottak bennünket.

Az öltözőben edzőnk a piros pofis / mindenhol kék foltos „T”-t választja csapatunk legjobbjának és kiemeli a csapategység fontosságát, ami tartást ad és átlendít a nehézségeken! ÁMEN. Persze nagy a zsongás, egymás szavába vágva idézzük fel a meccs fontos pillanatait, és meglepő módon akadnak olyanok is, akik - Heltai Néma Leventéjével együtt - azt gondolják, hogy AZ ÉLET SZÉP! És nekik van igazuk!

No, de szárítsuk fel örömkönnyeinket és

végül, de utolsó sorban ABC-sorrendben a góllövők: Vadász Timi 8, Búzás Viki 5, Bolla Kata és Sulai Vera 2-2, Horváth Era és Nagy Ági 1-1.

És ahogy mindig:

Hajrá TTC Női Kézi Csapata,

azaz: Hajrá MI.