Hírek : A Duna SK elleni, idegenbeli mérkőzésünk |
A Duna SK elleni, idegenbeli mérkőzésünk
Kicsit megkésve ugyan, de jobb később, mint SOHA!
Tisztelt Olvasóink!
Drága Kézilabda-rajongók!
A Krónikás szeretne elöljáróban elnézést kérni a megkésett összefoglalóért, de a megélhetésért folytatott permanens küzdelem néha kevés teret enged az olyan önfeledt szórakozásoknak, mint pl. az elbűvölő TTC kézis hölgyek színvonalas mérkőzéseinek
– néhány óra alatt összeütött –
értékelése.
De térjünk a lényegre! Nem az író magánéletére vagyunk kíváncsiak,
hanem arra, hogy milyen hangulatban távoztak leányaink múlt hétvégén a Klapka utcai Honvéd-csarnokból, ahol a jó képességű Duna SK rendezi hazai mérkőzéseit. (A csarnokról csak annyit, hogy sötét és barátságtalan. A meccs végére sajnos beigazolódott a (kissé módosított) magyar közmondás is: „Amilyen a terem, olyan a hazai csapat”! Nem valami bíztató bevezető, ugye? Persze, hogy nem! És javaslom Nektek, Drága Olvasók, hogy mielőtt belevágtok a következő sorok böngészésébe, relaxáljatok, vagy igyatok valami erőset, vagy fogjátok meg a párotok kezét, vagy szorítsátok magatokhoz kedvenc plüss-állatotokat, esetleg mindegyiket egyszerre (Figyelem!? A roham-mentők száma 104-re változott!!!).
Tehát 2007.11.10-e. A mérkőzés 15 órakor kezdődik, nyilván 14-kor van a találkozó. A leányaink közül néhányan szinte időben megérkeznek és az öltözni induló hazaiakban felismerik a valamikori Kőbánya csapatának jelentős térfogatú játékosait. Edzőnk közben elmeséli, hogy ő már délben bekukkantott ide, mert az interneten kifigyelte, hogy a BRSE is itt rendezi hazai meccseit. És pont a XVI. Ker.-rel játszottak! Tehát pont a két soron következő ellenfél! És pont akiket még nem ismertünk! De most már elég a PONT-ból. Főleg, mert most már mindent PONTosan tudunk róluk!
Szóval öltözés, bemelegítés. Fazekas Tibor Elnök Urunk vezeti a jegyzőkönyvet idegenben! Mi aztán segítőkészek vagyunk, ugye?
Számíthatunk-e némi hálára ezért? „Ha és amennyiben”- gondolhatta magában furfangosan Tiborunk!
No de evezzünk más vizekre, ha már a Duna itt van a közelben!
Két rutinos játékvezetőt delegáltak, János ismeri őket régről (ajaj), megkéri az urakat, hogy támogassanak bennünket a gyors középkezdések elvégzésének lehetővé tételével (ajajaj). Kancsár játékvezető úr megnyugtatja edzőnket, hogy ő 20 évig volt nemzetközi játékvezető (ajvé), tehát ismeri a szabályokat (a francba!). Sikerült hát trénerünknek magunk ellen hangolnia a - különben is mindig, mindenhol önérzetes - bírókat? Igen? Micsoda balek!(de melyikük?)
Kezdés előtt még a szokásos taktikai összeröffenés: támadásban indítani, indítani, indítani, védekezésben kilépős hatos fal.
És most jöjjön a kezdő hetes (Horváth Era és Lakatos Gabi nem tudtak megjelenni!): a kapuban Fellegvári Anett, balszél Kiss Timi, bal lövő Buzás Viki, beállós Nagy Ági, irányító Vadász Timi, jobbátlövő Papp Orsi és jobbszél Sulai Vera.
A mérkőzés sajnos „Selmeczi-percekkel” kezdődött. Az ellenfél jobbátlövője („Barba-mama”) egy szabaddobást követően kettős zárásuk fölött lő gólt a hosszú fölsőbe. Erre Viki válaszol. Majd ugyan az a szituáció, ugyanonnan, ugyanúgy: szabaddobás a Dunának és S.-től gólt kapunk. János izgatottnak látszik, mert szerinte nincs sánc (álljon oda a …, ha ránk esik, összenyom!). A támadást elpackázzuk és S. Nagyasszony simán átlövésből is beveri harmadik góljukat. Szerencsére hetest kapunk, amit Viki a szokásos láblengetés, majd bevetődés után értékesít. 3-2 oda, de tán nincs nagy baj!? Ezt követően beállósból ők is kapnak egy hetest, ami gól. Addig, amíg nincsenek megszerzett labdáink nem tudunk indítani, védekezésük pedig kőkemény és lyukmentes (már ha hölgyeknél lehet ilyet mondani!?). Olyan szélesek és magasak, hogy a betörés szinte lehetetlen, az átlövés pedig igazán nem egyszerű. János az agresszívabb védekezésre ösztökél bennünket, mondván (ordítván): „ha a játékvezetők engedik…” És ők tényleg engedik. Ági beforog, hetes ismét, Viki ismét és gól ismét. No, ezzel feljövünk 4-3-ra. És lám, a védekezésünk összeáll. De ki fog gólt lőni? Hát kérem a mi Vikink. A következőkben átlövésből, átemeléssel kifelé és indításból! Hogy ezzel azt akarom mondani? Igen, AZT: ők nem, VIKI igen. Csapatunk első hat góljából éppen hatot lő! És máris vezetünk 6-4-re! Erre időt kérnek, szusszannak egyet (rájuk fér, az látszik).
Használ-é ez nekik? Bizony igen, mert mi kapunk kettőt, és máris 6-6.
A 20. perc felé járunk. A védekezés mindkét oldalon komoly energiákat (indirekt zsírégetés!) emészt fel. Mintha fáradnának! Mintha kezdenének lemaradozni a visszafutásban! Mintha támadásban is lassulnának! Tán most egy huszáros roham!? Most választ kaphatnánk arra, hogy érdemes-é edzésen annyit szökdelni és rohanni?! Nos, jön a válasz: IGEN! Mindez számszerűsítve: Anett nagyszerű védése után Kiss Timi indítás-gólt lő. Aztán Orsi kétszer egymás után eredményes. Anettünk, mint a mágnes, fölsős bomba, földön pötyi, kipiszkálja valahogy! Tartást ad a csapatnak! Orsi helyett Kata megy be lövőbe. Most megint Kiss Timi lő gólt és Vera veri (good) be jobbszélről. De hol az ellenfél? Nyilván a padlón! Mondhatnám: ezekkel a gólokkal Dunát tudtunk rekeszteni. Ugyanis az eredmény (6-6 után) 11-6 ide! Az utolsó esemény a félidőben egy szélről kapott gól, a vége pediglen 11-7 a javunkra!
A szünetben szóba kerül a hazaiak kíméletlen védekezése, amit a koros játékvezetők sajnos – a figyelmeztetésekkel is spórolván – eltűrnek. Most hogy szusszan az ellenfél a második félidő elején feltámadásukra lehet számítani, de ha következetesen rohamozunk és hasonlóan kőkeményen (Duna-kavics) próbáljuk útjukat állni, nyerhetünk. A játékvezetőket továbbra is csak János kritizálhatja (és ő teszi is ezt, egyre hangosabban!).
Orsi visszamegy támadásban. A második félidő első eseménye Ági gólja, máris 12-7. Aztán beindul a balszélsőjük, hetest kapnak és belövik. Támadásban elszúrjuk és kapunk egy betörés-gólt. 12-9. Ismét ellőjük, a beállósuk hátul beforgat, hetes. Értékesítik: 12-10. (János szól Nikinek: ha ismét heteshez jut az ellen, ő megy be védeni). Gyors középkezdésünk után lerohanunk, a ziccerben levő Kiss Timit legázolják, de nincs hetes, nincs 2 perc, csak sárga lap és szabaddobás. Edzőnk ordít, ahogy a torkán kifér, próbál nyomást gyakorolni a fekete ruhásokra, de ez a sötét népség nem igen hajlik a jó (hangos) szóra. Támadásunk vége megint nem-gól. Tán időt kéne kérni, de akkor az ellenfél is pihenhetne! Inkább még nem. A jobbszélről megint eredményesek, már csak egy ide! Egy 0-4-es szériát hoztunk össze! Most nagyon hiányoznak az átlövések és betörések, de mint már elhangzott nagyon masszívak középen és a játékvezetők sem bennünket támogatnak. Végre Viki lő át, ismét kettő ide (13-11). A következőkön csak gyorsan átfutok, hiszen nem vagyunk mi mazochisták: kapunk egy gólt szélről, egyet átlövésből, valamint kettőt hetesből (pedig Niki mindent megpróbált) és máris a Duna SK vezet 15-13-ra!!! Vera életmentő gólt lő jobbszélről a rövidbe, Vadász Timi is eredményes indításból és 15-15. Erre persze időt kérnek. János szokatlan módon csak 20 éven felüli fülek számára szánt szavakat ordibál, mint: .… játékvezetők, ….. az ellenfélnek, menjenek a jó …! De mi azért értjük, hogy mire gondol, bennünk is forr a méreg. A szemekben harci tüzek gyúlnak és megfogadjuk, hogy megmutatjuk! Kivédekezzük (mint a beton) a lerohanás végén Verát torkon vágják ziccerben! A játékvezető (a nemzetközi-rutinos k…g) úgy tűnik, csak szabaddobást fúj, mire edzőnk teljesen kiakad. Üvölt, ahogy a torkán kifér. Megjósolja a mentők közeli érkezését, hogy ezzel az ítélettel mi is szabad-kártyát kaptunk a mészárláshoz és egyebek. A kártyával igaza volt, csak nem szabad, hanem sárga lett a vége. Először ő kapta kritizálásért (vagy hasonlók), majd a Duna játékosa a gyilkossági kísérletért. Vera letámolyog, nem kap levegőt, a cserék ápolgatják, Szászi Timi megy a helyére. És csodák-csodája mégis hetes lett (egy sárgát tehát megért a dolog!).
Ezt Viki ismét magabiztosan, szokásos stílusában benyomja, és máris mi vezetünk 16-15-re. Istenem, micsoda meccs! Most már biztos, hogy fáradnak. Közben Ági helyett Marcsi megy be beállóba. Ellövik, Viki indításból eredményes. 17-15!
Észrevettétek, Kedves Olvasók? Most mi termeltünk be négyet zsinórban! De már nagyon kemény adok-kapok megy a pályán! A meccs kicsúszott a bírók kezéből, csak nehogy további sérülések történjenek (már hogy nálunk!). Kapunk ismét egyet szélről, a gyors középkezdésünk azonban megint hetest hoz, amit (No ki?) hát Viki belő! Ezzel 18-16 nekünk! De a Dunások csak nem akarják feladni, fene a makacs formájukat! Az elején emlegetett Selmeczi hatodik gólját lövi, amire Szászi Timink jobbszélről egy leforgós – pöttyintős góllal válaszol. Hű de kellett! Aztán ő sem ússza meg, szándékos lábbal akasztásért kiküldik 2 percre! Ehhez csak annyit, hogy az ellenfélnél eddig egyszer sem volt kiállítás, pedig ütnek-vágnak, a ziccerben levőket lerántják és hasonló finomságok! Így fújnak a játékvezetők „hazai pályát” szőrmentén! „Kapják be”! (ez egy rövid idézet Jánostól.) De az emberhátrányt is kivédekezzük és indítás – lerántás után Orsi lő gólt hetesből 20-17-re ismét elhúzunk! (A félidő közepe óta a harmadik büntetőt kapjuk. Csak használ a finom rábeszélés, vagy mi?!). A Duna támad, az egyik kolosszus lövés után tovább engedi a kezét, és fejbe találja Vikinket, aki fájdalmas arccal a földre rogy! De nem akar cserét, piheg egy kicsit, és küzd tovább! Csak azért is megmutatjuk! Fokozhatatlan elszántság mindenkiben, lobog a tűz, libabőrös mindenhol az ember! Igazi harc, igazi kézilabda, igazi győzni akarás! Azért az ellen lő még egy gólt, csak hogy a pulzus, meg a vérnyomás nehogy túl gyorsan normalizálódjon! Ezzel 20-18 ide. Viszont kézilabdában két gól az szinte semmi! Tudja ezt Vadász Timi is és egy gyönyörű hosszú felsőst bombáz felugrásos elhajlásból! 21-18-ra megyünk, és már nincs sok idő! Aligha tudjuk elveszteni! Az utolsó támadásukat kivédekezzük és indításból Kiss Timi törhet kapura: persze, hogy lerántják, persze, hogy nincs kiállítás, de azért legalább egy hetest kapunk, ami kimarad, de ezt tök mindegy, mert hamarosan VÉGE! 21-18-ra NYERÜNK!
Ismét megvertünk egy élcsapatot, ismét idegenben. A boldogság persze leírhatatlan! Örömtánc, köszi a közönségünknek, akik tán meggyötörtebbek, mint TTC-s gladiátor-hölgyeink. Edzőnk szó nélkül kezet fog a játékvezetőkkel (mégis csak emberek vagyunk, de semmi köszönöm, vagy ilyenek!).
Hála Anett nagyszerű védéseinek, Viki gólerősségének, a következetesen határozott csapat-védekezésnek és a (jobb kondícióból fakadó) lerohanásoknak legyűrtük a velünk azonos pontszámmal elől álló Duna SK gárdáját! A mérkőzés értékelése későbbre halasztódik, hiszen 19 órakor találkozunk a TTC klubházban, hogy megünnepeljük Kata 18. szülinapját! Szép nap ez a mai, az biztos!
És végül, utolsó előtti sorban, ABC-sorrendben a góllövők: Buzás Viki 10, Papp Orsi 3, Kiss Timi, Sulai Vera és Vadász Timi 2-2, Nagy Ági és Szászi Timi 1-1.
Aztán ahogy mindig:
Hajrá TTC Női Kézi Csapata,
azaz: Hajrá MI.
|