Az első bajnoki
Számunkra is elkezdődött a 2007-2008-as őszi idény...
Tisztelt Olvasóink!
Drága Kézilabda-rajongók!
Szeretettel köszöntünk Benneteket abból az alkalomból, hogy számunkra is elkezdődött a 2007-2008-as bajnoki idény. Azért egy kicsit később, mert csoportunkban az egyik csapat visszalépett és mi az első fordulóban erőnyerők voltunk. Ezt mi szó szerint ki is használtuk: kettővel többet tudtunk edzeni mindannyiunk örömére(!) a nyitó mérkőzésig.
Az első ellenfelünk a Kőbánya SC II csapata volt.
Gyönyörű napsütéses őszi időben került sor a találkozóra 2007.09.23-án 15.00 órakor a Bálint Márton Ált. Isk. igen színvonalas tornatermében. A kedvező időjárást megemlíteni azért fontos, mert a mérkőzésünk előtt rendezett Floorball mérkőzés befejezése jócskán csúszott, így mi az iskola melletti szabadtéri pályán melegítettünk.
A két fiatal, csinosjátékvezető-hölgy sípszavára – jelenleg még kevesebb, mint 5.000 néző előtt - a következő kezdőcsapat lépett pályára: kapuban Fellegvári Anett, balszél Kiss Timi, bal lövő Buzás Viki, beállós Nagy Ági, irányító Vadász Timi, jobbátlövő Sulai Vera és jobbszél Horváth Era.
Szépszámú és jó kiállású szurkolóink lelkes és kolompolós bíztatása igazi katlanná varázsolta a TTC arénát, de az ellenfél ezt félreértelmezhette, mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból ők lőtték az első gólt. Ez igen csak felpaprikázta csapatunkat, mert utána 20! percig nem lehetett a kőbányai lányoknak hasonló örömben részük. Mi pedig hetet vágtunk zsinórban (persze nem egy csapásra).
Ez a HÉT nem volt ám TÖRPE-gól,
hanem igazi bombák a javából!
Miközben Anettünk védhetetlen lövéseket hárított, addig Era gumiderékkal szélről, Viki az egekig szökkenve, Orsi villámkézzel, Vera igazi bombázóként lövőből, Vadász „T” fürgén-keményen irányítóból, Ági kamikáze-ként beállóból tesztelték a kőbányaiak hálóját (ez volt tán az első pozitív teszt a szó feltalálása óta, aminek az elkövető szívből örülni tudott!).
A lendületünk nem tört meg és 7-2 után 12-2-re húztunk el, majd 12-3 lett a félidő eredménye!
Ilyen előny mellett már az első 30 percben lehetőség volt pihentető cserékre és így a második félidőt viszonylag frissen kezdhettük.
Az első percek adok-kapokja után ismét egy huszáros roham: 14-5-ről 19-5-re húztunk el, miközben minden cserejátékosunk a pályára lépett, és ott helyt is állt böcsülettel.
Lakatos Gabi polipjellegű hárításai, Szászi Timi erőszakossága és hetese, Papp Orsi két félidőben elkövetett 3 gólja, Tüskés Marcsi lefordulása és Bolla Kata bíztató játéka és értékesített büntetője bizonyította, hogy érdemes tovább haladni a megkezdett úton: kemény edzések, pozitív hozzáállás, csapategység!
A végjáték ezennel csupán annyi izgalmat hozott, hogy vajon teljesül-e Fazekas Tibi szakosztályelnökünknek a vágya, márhogy: kapjunk 10-nél kevesebbet!
Nem fokoznám a feszültséget: nem teljesült (de nem lehet mindig karácsony)!
Színvonalas, pártatlan játékvezetés mellett 23-12 lett a vége és a nézők vastapsa közepette kézenfogva, boldogan vágtattunk 13 és fél métert szurkolóink irányába (szerencsére nem ijedtek meg tőlünk, aszonták jönnek máskor is).
Fontos megemlíteni, hogy minden mezőnyjátékosunk lőtt gólt és a kapusok is szinte!
Mindannyian nagyon örültünk ennek a magabiztos, nagyarányú győzelemnek, ha pedig örül az ember, gyakran könnyelműsködik! Így meccs után persze lefürödve (hiába mondják a rádióban, hogy…) meglátogattuk kedvenc helyi Pizzériánkat (ez a reklám helye volt) és beszélgetve-eszegetve eltöltöttünk egy fertályórát baráti társaságunkban.
Végül, de utolsó sorban ABC-sorrendben a góllövők: Horváth Era 5, Vadász Timi 4, Buzás Viki és Papp Orsi 3-3, Kiss Timi és Sulai Vera 2-2, Bolla Kata, Nagy Ági, Szászi Timi, Tüskés Marcsi 1-1.
Hajrá TTC Női Kézi Csapata, azaz: MI.
|