Tisztelt Olvasóink!

Drága Kézilabda-rajongók!

Ahogy eddig oly gyakran, most is utalnék egy korábbi beszámolónkra, amelyben megemlítésre került egy ellenfél-megfigyelési tranzakció az edzőnk által a Honvéd csarnokban két héttel ez előtt. Így az őszi bajnoki forduló utolsó ellenfeleként érkező BRSE csapata nem volt ismeretlen Jánosunk számára. Tehát egy esetleges vereség teljes nyugalommal az ő nyakába lesz varható (míg a győzelem természetesen a játékosok érdeme!).

Nos, a 2007.11.25-én 13 óra körül gyülekező játékosok némelyike érdeklődve figyelte trénerünk arcát, hogy a – fenti okból - reá különösen nagy súllyal nehezedő felelősség vajon nyomokat hagyott-é ezen az oly sokat látott ábrázaton? Vajon – álmatlanul töltött éjszakára utaló – sötét barázdák övezik-é eme - néha oly mélabús - tekintetet? Nos, nem! Sőt, magabiztosnak tettette azt! Persze bennünket nem tudott ezzel megtéveszteni, de jó lenne, ha az ellenfél belesétálna ebbe a csapdába! Hogy melyikbe, az valószínűleg az írás végéig nem fog kiderülni, de épp ezért lesz érdemes jelen beszámolónkat az utolsó betűig elolvasni!

Az átöltözés előtti szabad perceket a csapat és edzője az általuk szervezendő (szerényen csak TTC Terem Foci VB-nek nevezett) férfi labdarúgó torna még nyitott kérdéseinek megbeszélésére fordította. Ez azért is vala indokolt, mert az eseményre még idén Dec.16-án (tehát hamarosan) az érdi (Piroska utcai) sátorban kerül sor, de konkrét intézkedések még nem nagyon történtek. Bár a gépezetet korábban beindítottuk és 8 gárda már jelentkezett is. Most azzal bíztattuk egymást, hogy a szokásos meccs utáni iszogatás során meg tudjuk majd beszélni a még rendezetlen néhányszáz problémás kérdést! No de ne itt fussunk előre, hanem inkább a mérkőzésen!

A bemelegítés majdhogy a szokásos mederben folydogált, annyi volt csupán a különbség, hogy Jánosunk egy nagyon valószínű győzelem árnyékát előre vetítve feszültségmentes hozzáállásra buzdított bennünket. Ennek hatása a világ minden sportpályáján könnyen kiszámítható: a koncentrálás szintje csökken, a rávezető gyakorlatok intenzitása éppúgy! Lehet, hogy Ő nem tudta ezt? Vagy igen, csak kísérletezett? Minden esetre János szerint ugyan az a BRSE gárda jött el, akiket két hete a XVI.ker ellen látott, így érvényesek a mérkőzésre már a heti edzések során kiadott taktikai utasításai, mint: nyitott védekezés, hogy az ellenfél lassúnak tűnő játékosai ne tudjanak egykönnyen földről lőni és a megszerzett labdával vágtatni előre! Ilyen jelekkel tekintettünk hát a mérkőzés elébe!

A kezdőcsapat pediglen következőképp nézett ki: a kapuban Fellegvári Anett, balszél Szászi Timi, bal lövő Buzás Viki, beállós Nagy Ági, irányító Vadász Timi, jobbátlövő Papp Orsi és jobbszél Horváth Era.

A két balszélső Timi és Timi a meccs előtt azt kérték, hogy – ha ez belefér edzőnk elképzeléseibe – inkább 15 percenként cserélhessenek, mint egy-egy félidőt játszanak. A válasz O.K. volt. A mérkőzést egy vegyes-páros vezette megbocsátható kisebb hibákkal. Az ellenfél kezdett, és ahogy nem-várható (mert megjósolt) volt jobb-lövőjük földről egyből beverte a hosszú fölsőbe. Válaszként Vadász T cikázott át a védők között és máris 1-1. Támadásukat kivédekezzük és Buzás Viki bombádzik egyet kilencről. Náluk a nagy testű balátlövő kevereg embereink között és begyömöszöl egyet, amire két Viki-találat a válasz: egyet kintről egyet hetesből helyez a hálóba és ezután még Horváth Era száguld el jobb szélen és lő gólt, így 5-2-re vezetünk. A nyitott védekezésünk elveszi ugyan az ellenféltől az átlövések lehetőségét, de több helyet kínál az egy-egy elleni mozgásokra, és ha egyszer ők lendületbe jönnek… Akkor hetes lehet (lett) a vége! Aminek meg az lett a legvége, hogy Anettünk kivédte azt! A támadásunkat elpuskázzuk, és ismét heteshez jutnak, ami sajnos gól. Sőt, a lerohanásból eladott labdánkból ismét eredményesek, így már csak 5-4. János védekezést vált, és – a betörési lehetőségeket bezárandó - visszamegyünk kilépő hatos falra. Lassan azért felvesszük a saját tempónkat (ha már az ellen pihenni jött ide!) és beindul a henger: Viki lő gólt átemelésből, aztán Szászi értékesíti a lerántásáért megítélt büntetőt, lerohanásból Era eredményes, és T lövi be azt általa kiharcolt hetest! Közben nulla BRSE találat, tehát 9-4 ide. Mint az várható volt a vendég hölgyek időt kérnek. A korábban meghűlt, de gyógyuló félben levő Orsi is pihegve cserét kér, Kata megy be jobb-lövőbe, Szászit Kiss Timi váltja a bal szélen. A pihenő jót tesz a BRSE-nek, kettőt kapunk zsinórban. Közben a cseréink is felveszik az utazó (sőt rohanó) tempót: a következő két gólt Kiss Timi jegyzi bal szélről és indításból, 11-6 nekünk. Látszik, hogy fáradnak a túloldalon; van úgy, hogy négyen-öten vágtatunk két védő ellen. A szép számú közönség élvezi fiatalos lendületünket, és tán megbocsátja a két eladott labdánkat is, amiből gólt kapunk. Most tanuljuk a modern tempó-kézilabdát, lesz ez még jobb is! Nagy Ági zúgó kapufát lő az általa kiharcolt hetesből, a következőt Viki, sorban a harmadikat pedig Kata lövi be. Ez ellenfélnél néhány oktánnal gyorsabbak vagyunk, nem érnek el bennünket időben, ennek eredménye a viszonylag sok hetes, és a kiállításokkal sem fukarkodnak a játékvezetők (hála Istennek). A meccs végéig a BRSE ötöt szed össze (mi csak egyet) és ez így van rendjén (bezzeg a Duna elleni idegenbeli meccsünkön bánthattak bennünket büntetlenül! <– alliteráció, bibi). Most ők kapnak egyet (T.Bírók! Csak semmi testvériség és egyenlőség! Hol a hazai pálya előnye?) ami gól, erre T válaszol szintén hetesből és megnyugtatónak tűnő 14-9 az eredmény. Eztán egy kis gólszünet nálunk, ők beverik, de a következő támadásban kapott büntetőjüket Anett kivédi! A félidő vége egyértelműen a miénk: T lövi egyéni akcióból negyedik gólját, és Viki a saját hatodikjával teszi fel a pontot a fél-i-dőre (persze nem ő)! Az eredmény 30 perc után16-10, de lehetne huszon-valahány tíz is, csak kimaradt ez-az, elpasszoltunk ezt-azt, védekezésben hibáztunk itt-ott. De sebaj, a meccset kézben tartjuk (csak a labdát nem mindig), minden cserejátékos melegít a szünetben, János komoly változtatásokat fog eszközölni.(Mivel mindenkiben maximálisan megbízik! Ugyanis az egész csapat ügyes, okos és persze szép is – a Tibor is jóképű és intelligens, csak az edzőnk lóg ki a sorból - legalább 2 fejjel). Védekezésünk alapformációja marad, a lerohanás meg egyérteműen forszírozandó! A II. félidőt a következő gárda kezdi: kapuban Keresztély Niki, balszél Kiss Timi, bal lövő Bolla Kata, irányító Vadász Timi, jobbátlövő Papp Orsi, jobbszél Sulai Vera. Mivel ez nem egy összeszokott garnitúra, így néhány döccenő várható támadásban és védekezésben is, de odase neki! Az elsőt ők lövik, majd Kiss Timi értékesíti az ellene indítás közben elkövetett mészárlásért megítélt hetest, aztán Vera bombáz jobb szélről a hálóba! Na ugye, hogy megy ez (is)! Kivédekezzük és elöl T és Marcsi zárása fölött lő Kata egy visszahúzott fölsőst, ezzel 18-11. Most jönnek a döccenők és kettő tőlük. De a tempót már nem bírják a túloldalon. A sokmozgásos támadásunk elleni védekezés sok energiát emészt fel, a sajátjuk során is végig birkózniuk kell a kőkemény leányainkkal, így a visszarendeződésre már alig marad energiájuk. Azaz: két lerohanás-gól Katától és Orsitól, ezzel 20-13. de az indításunk még közel sem tökéletes, eladott labdákból lő gólokat az ellen, és 20-16-ra szépítenek. De semmi pánik! Orsi átlövésből eredményes, majd kapnak egy hetest, amit Niki majdnem kivéd. T-t Kiss Timi váltja irányítóban és Szászi szélről a rövidbe helyez. Orsi most egy szép ide-oda passzos indítás végén zörgeti meg a hálót, és erre időt kérnek! Ez már, mint halottnak a csók! Ha nem hoztak magukkal törzsi varázslót nem sok jó vár rájuk a következő 15 percben! Az eredményjelzőnk (Attilánk aktív közreműködésével) 23-17-et mutat és a helyzet már csak fokozódhat (de nem pont úgy, mint a Tanú c. filmben, amit, ha nem láttak kérnénk feltétlenül megnézni, bár nincs benne kézilabda). A szusszanás használ nekik egyet(!), amire rettenetes sorozattal válaszolunk! Arra kérném tanultabb olvasóinkat, hogy próbálják meg ujjaik felhasználásával követni az eredmény számszerű alakulását (érdemes, bár nem könnyű): Vera jobbszélről hosszú fölsőbe, Szászi furakodós betörésből védők között. (Közben történnek vissza-cserék is, Vera lett a jobbátlövő, Era a jobbszélső és Viki is bejött bal kettőbe, csak hogy az olvasók a számolásnál még jobban elveszítsék a fonalat!) Továbbra is erőszakos védekezésünk alappilléreire támaszkodván megint Vera lerohanásból, Marcsi hetesből, majd beállósban lefordulásból, ezután Vera jobb-lövőből eredményes! Nos mennyi most az eredmény? Nem annyi bizony, hanem 29-18 nekünk (persze, hogy NEKÜNK, csak olyan jó leírni)! A 6-0 henger után találnak egy gólt, de Era indításból, Viki átlövésből büntet, és ami a pályán történik az már szinte megalázó (persze nem reánk nézve!). A megszerzett (kivédekezett) labdákkal az egész csapat nyargal a BRSE kapu felé, közülük 1-2 még mozogni képes hölgy támolyog embertől-emberig, de addigra hol van már a labda? Persze, hogy a hálójukban! A közönség (a karzaton és a pálya mellett) vastapsol, éljenez, ha ezt így élvezik legközelebb tán belépődíjat kéne szednünk? (Nyugi, csak vicc volt, mint a gázár-emelés!) Egyet azért begyűrnek, de a középkezdésből ismét heteshez jutunk, amit Viki megszokott módon megbízhatóan (<-) értékesít. Aztán ők is kapnak egy büntetőt, amit Nikink hárít és ezzel vége is! A lőtt góljaink összeszámolásához még egy plusz családtag végtagjaira is szükség lehet (ha csak nem nagyon különlegesen Táltos-Sziámi az olvasó)!? Az ellenféléhez viszont elegendő egy normálisnak mondható emberi egyed négy nyúlványán található porcos-perces egységek összege! Ebből mindenki kiszámolhatta, hogy 32-20-ra nyertünk (16-10-es félidő után). Micsoda szimmetria!? Ha valaki tudja, hogy ez mit jelent bátran írja meg honlapunkra, hadd tanuljon az edzőnk is valamit (végre).  A csapat a folyamatosan tapsoló tömegek elé vonul, és vissza-tapsolja őket, merthogy szintén kitettek magukért! Mindenki boldog, mindenki szeret mindenkit, mindenki kijön a következő meccsre is (sőt hoznak magukkal még valakit!).

Mint kicsit később kiderül ezzel a győzelemmel a 3. helyen zártuk az őszi idényt (6 győzelem, csupán 2 vereség) és elmondható, hogy a csapat „cuzammen”, de a játékosok külön-külön is sokat fejlődtek, köszönhetően lelkes hozzáállásuknak, kitartásuknak és az egyre javuló edzéskörülményeknek (tehát köszi Elnök-Tiborunknak is)!

Átöltözés után rövid megbeszélés, majd irány a szokásos pizzéria, ahol kaja és pia következik, valamint a focista tulaj beszáll a teremtorna VB-nk Szponzorai közé, meg tanácsokat is ad! Ha a tanácsai olyan jók, mint a pizzája akkor nagy baj már nem lehet!

És az élet továbbra is szép (kérnénk Heltait olvasni! Vigyázat! Nem a Népsport-ban található)!

Valamint végül, de utolsó sorban ABC-sorrendben a góllövők: Buzás Viki 8, Sulai Vera és Vadász Timi 4-4, Bolla Kata, Horváth Era, Papp Orsi és Szászi Timi 3-3, Kiss Timi és Tüskés Marcsi 2-2.

És ahogy mindig:

Hajrá TTC Női Kézi Csapata,

azaz: Hajrá MI.