Tisztelt Olvasóink!

Drága Kézilabda-rajongók!

Reméltem, hogy visszatértek! Hittem, hogy hisztek Bennünk! Biztos voltam abban, hogy tudni szeretnétek! Mert a kézilabda imádata egy pozitív mákony, és a hírek Rólunk úgy kellenek Nektek, mint egy falat kenyér. A múltkori meccsünk alkalmából a fekete került szóba, azonban a 2008.01.26-án, a szokott ÁMK-csarnokban, a Kőbányai Maják elleni, 10.45-kor kezdődött kupa-meccsünkkel kapcsolatos tudósítás foszlós-fehér, illatos és ínyt csiklandozó!

És bár az alapanyagunk összeállításának során tán nem volt elég Buzás (Viki távolmaradt) és némi só (Era-show) a jobbszélről is hiányozni tűnt de az események ismertetése ennek ellenére is pozitív – manna-jellegű - híranyagot varázsolhat ínyenc és szakértő olvasóink agyi ízlelőbimbóira.

Szóval 10 TTC játékos gyülekezett a megfelelő helyen a megfelelő időpontban. Az átöltözés utáni összeröffenés kezdetén egyedül Orsin virított melegítő gatya, holott János már többször említette az alsó végtagok megfelelő hőmérsékleten tartására alkalmas eszközök beszerzésének és viselésének szükségességét. Fontos: eme tárgy cipőn keresztüli gyors lehúzásának alapvető feltétele a cipzár jelenléte! A költségek minimalizálásának egyik elérhető módozata – a fent említett férfiú szerint – egy húzózár utólagos beépítése lehetne! De – mint azt meg kellett tudnia – a passzé(!!!) jelenléte a naci alján (esztétikai okokból) lehetetlenné teszi a dolog felszerelését! Tehát maradnak a padon ülő, hideg cserejátékosi lábak és az őket fenyegető permanens sérülés-veszély! Hacsak… (Szponzori ajánlatokat a szakosztály ímél címére várunk, de nagyon!). Folytatván az események felsorolását megemlítendő, hogy a bemelegítés rendben volt, éppúgy, mint a két játékvezető: Keglovits L. és Sándor Z. urak ténykedése is.

Az alábbi kezdőcsapat lépett tehát ott és akkor pályára: kapuban Fellegvári Anett, balszél Szászi Timi, bal lövő Bolla Kata, beállós Nagy Ági, irányító Vadász Timi,  jobbátlövő Papp Orsi és jobbszél Sulai Vera.

A kőbányaiak ellen már játszottunk a bajnokság során, játszottunk edzőmeccset (mert a kiírt bajnokira nem jött játékvezető), tehát ismertük egymást valamelyest. Nyitott védekezéssel kezdtünk – a nagy lövőket távoltartandó – de nem működött a dolog. Az első gólt mi kaptuk! Az ellenfél szabadon szaladgált a résekben (is), így gyorsan visszarendeződtünk kilépő hatos falra. Az elhárítás ettől kezdve egész jól üzemelt, így a következő örömteli eseményekről számolhatunk beee: Orsi igen aktívan kezd, ő lövi az első 3 gólunkat, főleg betörésből (mit tesz a maci-alsó!). De még nincs vége! Vadász Timi szintén védők között eredményes (majd kihagyunk egy hetest) és a sorozatot Vera fejezte be szélső-szerű találatával. És közben egyet sem kaptunk, tehát: 5-1 ide. Vajon ha mindenkinek lenne nálunk maci-alsója fokozható volna-é az aktivitás? (És ha az ellenfélnél is, akkor meg?) No, azért ők is betaláltak egy ide-oda futam kezdetén. Erre válaszolandó Ágink fordult be csudaszépen beállósból, válaszként középkezdésből reánk rontanak, és 9-ről bebombázzák harmadikjukat. Odaát Kata jelentkezett be egy átlövés-góllal. Anett egy-egy szép védéssel vétette észre magát, de az átlövés-bombákkal nem boldogult. Szászit Kiss Timi váltotta balszélen, de ettől még kaptunk egyet középről, beállósból. Viszont ha már bejött K. Timink be is vert egy indítás-gólt. Orsi lejött, Vera lett a jobb lövő, Szászi a jobbszél. Vadász T. gólt lőtt támadásban és hármas sorozatunkat balszélsőnk K.T. ismételt lerohanás-találata zárta. A félidőt pedig egy Maja-izé. De NO PARA: 10-5 ide.

Az első 30 perc teljesen rendben volt, semmi idegeskedés, durváskodás, bírói tévedések, edzői túlkapások…

A második félidőre Anett helyett Niki áll be a kapuba. Csak így tovább, vagy még jobban! No de halló, kérem, bitte schön: kettőször találnak be egymás után. Védekezésünkből hiányzik az agresszivitás, elkésünk a kilépésekkel! De egy megszerzett labdával ismét K. Timi vágtat végig, 11-7, nekünk. Erre kettőt lőnek, és azt is nekünk! Nanu! Már csak 11-9, miből lesz a cserebogár? Hát a Marcsiból, aki bemegy Ágink helyére beállósba. És még most is Kiss Timi percei jönnek: egy hetest lő be magabiztosan, majd egy bekapott gólt követően indításból és szélről is eredményes. Orsi közben lejön, Vera lesz a jobb lövő Szászi Timi a jobbszélső. Megint kapunk egyet, majd egy megítélt büntetőt ismét Kiss Timi suhint a kapuba (az ötödik gólja, zsinórban!). Persze ők is lőnek egy hangyányit. Kata lejön, T lesz a balátlövő és Ági a második beállós (mióta vártak a lányok erre a taktikai huszárvágásra!) A frissen beállt Orsi forog be jobb lövőből, aztán hetes kapunk, amit Marcsi a visszahúzott középsőbe helyez. Csak úgy, lazzzán! A szériát Kata betörés-találata zárja: 18-12 ide. Megnyugtató! Vagy? De! Mert hiába kapunk kettőt, nem idegeskedünk! Hiába hagyunk ki egy hetest, akkor sem idegeskedünk!! Ha van vér a …, akkor sem idegeskedünk, ha még egy gól kapunk! És van ott, és az, mert megkaptuk és mégsem! No de azért a végtelenségig akkor sem mehet így. De történelmi pillanat következik: Marcsi lesz a bal-lövő (bár kicsit fél odakünn), Kata pedig leül. Orsi ismét betalál, meg ők is és az utolsót vonalat Vadász T neve mellé húzzák, ezzel 20-16 a javunkra. A kőbányaiak szimpatikusan gratulálnak, mindenki mindenkivel kezet fog, felharsan egy(!) tarzani üvöltés: BÁÁLINT és ennyi! Nem kell mindig mindent túllihegni!

Aztán végül, meg utolsó sorban és ABC-sorrendben a góllövők: Kiss Timi 7, Papp Orsi 5, Vadász Timi 3, Bolla Kata 2, Nagy Ági, Sulai Vera és Tüskés Marcsi 1-1.

Hajrá TTC Női Kézi Csapata,

azaz: Hajrá MI.