Tisztelt Olvasóink!

Drága Kézilabda-rajongók!

Azok a számos személyek, akik - szerencséjükre - élőben látták a Piliscsaba SK elleni fontos (a csoportbéli helyezéseket sorsdöntően befolyásoló) kupa-meccsünket, nos ők valószínűleg bólintanak a mondat végén szerényen meghúzódó megállapításunkra, aki azonban nem voltak jelen, azok bánattal telve és szomorúan sajnálkozhatnak az elmulasztott megismételhetetlen miatt: az utóbbi idők legizgalmasabb (TTC felnőtt női kézilabda)) mérkőzése bonyolódott Csepel szívében, nem messze a marha ronda, piros-fehér csíkos víztoronytól.

A kezdési időpont szokatlanul emberszabású, ugyanakkor biorhytmus-felkavarónak volt mondható: 14 óra 30 perc, szombatnak napja (másodika), február havában a 2008-as esztendőnek.

A meccs előtti pillanatokról nem sok megjegyezni való akadt, ha csak az nem, hogy már nem csak Orsin volt maci-alsó! Valamivel több, mint két szár-pár lengedezett a permanens szökdelésektől megformásodott törökbálinti kézilabdás női vádlik körül. Tehát nem volt pusztába kiáltott betű a krónikás múltkori megjegyzése!

És most jöjjön egy rébusz: amikor a játékvezető urak bemelegítése során az egyik megbotlott és látható volt, hogy ráesik a másikra, már tudtuk, hogy Nagyon Nehéz lesz! És igazunk volt, minden tekintetben! Viszont a megfejtéseket tilos beküldeni a BKSZ-hez! Inkább most megmondom, bár nyilvánvaló: a síp mestereit Nagy Józsefnek és Nehéz Jenőnek hívták. (Bocs!)

Mivel a közelmúltban és tán a távoliban sem játszott egymás ellen a két csapat, így mindkét mester árgus szemekkel figyelte az ellenfél játékosainak bemelegítését. Jánosunk nem lett okosabb (kár, pedig..), így kilépős hatos falat kért védekezésben és megbeszélte Vikivel és Vadász T-vel, hogyha az előbbit emberfognák, akkor szeretne egy zárásba embert belevezető (V), majd ütemben passzoló (T) , és a megkapott labdával kapura lövő (V) kombinációt látni! Most viszont váratlanul, szinte előzmények nélkül ideírom a kezdőcsapat játékosainak nevét: a kapuban Fellegvári Anett, balszél Kiss Timi, bal lövő Buzás Viki, beállós Nagy Ági, irányító Vadász Timi, jobbátlövő Papp Orsi és jobbszél Horváth Era.

Anett a kezdést választotta és az ellenfél edzője a nulladik másodperctől emberfogatta az egyik TB-i mezőnyjátékost! Bizony, képzeljétek és tényleg a Vikit! És az első támadásunk során V belevezette emberfogóját T zárásába, megkapta a labdát (márminthogy V) és ugyanő nagy lendülettel felugorva egy szép visszahúzott-felsős gólt lőtt. Ilyenkor azt hihetné bárki, hogy öröm edzőnek lenni, ha így megfogadják és megvalósítják… De ne fussunk ennyire előre az időben, valamint több nap, mint kolbász! A PiCsa játékosai (ha Törökbálint lehet TB, akkor…) valahogy magasabbra és nehezebbre sikerültek, mint mi, de ezt már megszoktuk! Azt, hogy átlövésből kilencről beverik, azt nem lehet (nem akarjuk) megszokni! Pedig ismét ilyesmi történt. Aztán Ági beforog, hetest kapunk, amit Viki belő. Erre válaszolnak egyet indításból, majd átlövésből, most Orsi betörés-találata jött nagyon jól, az eredmény pedig 3-3. A beállósuk beforog, hetes, amit gólra váltanak (Ágit közben kiállítják). Era kap egy jó labdát szélen, és a szokásos láb alattijával egyenlítünk. Aztán ismét átlövésből zörgetik meg hálózatunkat, amire Era inditás-találata hozza meg az egyenlítést. Következő támadásunknál hetest kapunk, ami sajnos kimarad. T bár nagyon jó ütemben és helyen lő, csak az irányzékkal nincs szerencséje, így helyette Kata megy be bal lövőbe. Ők betörésből betalálnak, Orsink odaát ismét átgázol rajtuk, kivédekezzük az ellentámadásukat, Era lerohanja őket és beveri. Fürge irányítójuk felugrás után leüti a labdát, tovább vágtat, és védőink között beslisszol, és ezzel ismét egyenlítenek: 7-7. (Anett jól véd, de ziccerekkel ő sem mindig boldogul!). A mérkőzés tök izgi, az ellenfél edzője ordibál a játékosaival és a játékvezetőkkel, a miénk nem. A PiCsa mestere sárga lapot kap, a miénk nem (bibi)! Ő csak a szabaddobásainkhoz küldi Vikit, majd folyamatosan azt reklamálja, hogy az ellenfél Viki-fogó-játékosa nincs 3 méterre az eldobás helyétől! A síp mesterei azonban nem kicsinyeskednek, ha 2 méter, nekik az is elég! De legalább másfél azért legyen! Vagy ha nem, hát nem! (Nem könnyű, sőt, Nagy és Nehéz!) Ismét Orsi talál rést és hálót, de már nem bírja tovább (szusszal), T lesz a jobblövő. Egyenlítenek megint, de azé ők is fáradnak. Ági kap egy nagyszerű passzt, és bevetődve belövi, ezzel 10-9-re megyünk. De Katát kiállítják és kihasználják emberfölényüket a csabaiak. Támadásban szabaddobást kapunk és Viki ismét megzörgeti a visszahúzott felsőt. Hű de kellett! De hetest lőhetnek, amit magabiztosan értékesítenek: 11-11, és ezzel vége az első félidőnek. (János szól Nikinek, hogy a következő hetest ő fogja védeni!)

A szünetben edzőnk a védekezésbeli tolódás fontosságáról beszél, hogy mindig emberfölényt kellene teremtenünk a támadókkal szemben. Meg hogy továbbra is lerohanás (bár az első félidőben elment néhány labda, de ne térjünk le a megkezdett, kacskaringós útról)! Orsi még pihen, úgy megyünk vissza, ahogy lejöttünk. Mi kapjuk az elsőt, de támadásban Kata befelé csel-kifelé elmegyek-ből nagyszerű labdát ad Kiss Timinek, aki egy szívet melengetően szép balszélső gólt lő a kapus fejéhez! Most a mi perceink jönnek. Emberelőnyben ugyan kimarad egy hetesünk, de labdaszerzés után Era klasszikus lerohanás gólt ér el, megyünk 13-12-re. Most ők kapnak betörésből hetest, amit Nikink jobb lábbal kirúg az alapvonalon túlra (pedig a János mondta, hogy egyenes felsőt lőnek!). Közben Kata lejön és Orsi visszamegy. Szinte egy villanás és már ők vezetnek. Két átlövés gólt kapunk, ami kissé bosszantó lehetne már végre! Azonban most ismét a mi perceink vannak soron: Ági erőszakosan hetest harcol ki, amit Orsi bebombáz. Aztán kétszer egymás után Era a góllövő, egyszer szélről egyszer indításból. Vikit  kiállítják, de mintha lankadnánk: átlövésből betalálnak ugyan, majd hetest kapnak, de azt Niki szemmel fölé szuggerálja. Egy akciógólt csak lőnek még, így 16-16. A pályán iszonyú a feszültség, némi lökdösődéssel tarkítva. Az ellen edzője tovább szidalmazza a bírókat, erre kap egy kétpercest. Az emberelőnyünket Viki váltja gólra, majd szerzett labdából, lerohanás végén ismét hetest ítélnek a javunkra. Orsi pediglen higgadtan ellövi a kapus mellett. Kétgólos előnyünk egy kapott szélső gól után egyre apad és az elpackázott támadásunk után hetest kapunk! De ezt meg mellé lövik! (Idegesek a hölgyek odaát? Vagy fáradtak? Vagy mi a szösz?). Majd Orsi lőhet 2 büntetőt egymás után (köszi Ági és Timi): az elsőt szemtelen-okosan megejti, a másodikat az egyenesbe suhintja és az eredmény 20-17. De van még jó néhány perc, ne számoljuk az időt! Ellenben az után, hogy Kiss Timi ellenféltől szorongatva indításból higgadtan helyez az egyenesbe, már tudjuk: nagy baj nem lehet! Még ők betalálnak egyszer, de az már, mint halottnak a csók! Meg különben is látszik, hogy maguk sem hiszik, hogy pontot szerezhetnek! Nálunk ugyan kimarad egy hetes, de már nincs ereje a piliscsabaiaknak semmire. Viki lövi az utolsó gólunkat és vége az idegőrlő 60 percnek. 22-18 áll a táblán! Micsoda győzelem! Nagy a boldogság! Persze háromszor toppan a :Bálint-Bálint-Bálint, sportszerűen kézfogások jönnek, majd a szurkolóinknak szól a Köszi! János megbeszélést hirdet az átöltözés utánra a termi padokon, és kifizeti (a Gábor pénzéből) az egyik játékvezetőt (ez is Nehéz-ügy volt).

A megbeszélésen szakosztály-ügyek kerülnek szóba, amelyek döntően befolyásolhatják a női csapat jövőbeli pénzügyi helyzetét. Az egyesületi- és szakosztály-elnök jelenlétében megtartandó „értekezlet” február 7-i edzés utánra várható (szintén izginek tűnik!).

Megegyezünk, hogy kedden továbbra is terem-edzéseket tartunk, a szükséges mani előteremtése még a „jövő zenéje”, de a szervezés alatt álló foci torna segítségünkre lehet ebben.

És most végül, valamint utolsó előtti sorban a góllövők: Papp Orsi 8, Horváth Era 6, Buzás Viki 5, Kiss Timi 2, Nagy Ági 1.

És mint mindig:

Hajrá TTC Női Kézi Csapata,

azaz: Hajrá MI.